A mesterséges édesítőszerek megítélése a tudomány mai állása szerint – 4. rész

Cikk-sorozatunk első részéből megtudhattad, hogy a mesterséges édesítőszerek fogyasztása pozitív összefüggésben áll a testtömeg növekedésével, valamint a metabolikus szindróma és kettes típusú cukorbetegség kialakulásának nagyobb rizikójával. A második és harmadik részben potenciális mechanizmusokat mutattam be, melyek hozzájárulhatnak a fenti megfigyeléshez. Ebben a részben egy másik lehetséges magyarázatot fogok górcső alá venni.

Tudd, hogy nincs konszenzus!

Ha mélyebbre ásol a tudományos szakirodalomba, rá fogsz jönni, hogy a mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban nincs egyértelmű konszenzus. A bizonyítékok nem elég meggyőzőek sem ahhoz, hogy betiltsák ezeket a termékeket, sem ahhoz, hogy mostantól általános ajánlássá tegyük a fogyasztásukat mindenki számára. Ezekkel a cikkekkel az a célom, hogy több információd legyen, és tájékozottabb döntést hozhass a témában. Ugyanakkor szeretném kiemelni, hogy az általam bemutatott mechanizmusok nem egyértelműen bizonyított okok, hanem tudományosan megalapozott potenciális magyarázatok.

 

A mesterséges édesítőszerek fokozhatják az étvágyat, ami megnövekedett erergiabevitelhez vezethet

Mielőtt részletekbe mennék, szeretném leszögezni, hogy a mesterséges édesítőszerek étvágyfokozó hatását nem minden vizsgálatban sikerült alátámasztani. Úgy vélem, ebben is egyéni különbségek lehetnek. Van aki a mesterséges édesítőszerektől valóban éhesebb lesz, és van aki nem. Ennek ellenére ez a téma is megér egy cikket.

Kutatásmódszertan

A mesterséges édesítőszerek étvágyfokozó hatásának vizsgálata általában így történik:

  1. A résztvevők étkezés előtt elfogyasztanak egy édesített élelmiszert vagy italt (többnyire édesített vízről van szó). Ez a „preload”.
  2. Ezt követi egy étkezés, mely során szabadon ehetnek, amennyit akarnak.
  3. A kutatók megvizsgálják, hogyan hatott a „preload” a szubjektív étvágyra és a fogyasztás mértékére.

A vizsgálatok szerint az étkezés előtti glükóz (szőlőcukor) vagy szacharóz (hagyományos kristálycukor) csökkenti a következő étkezés energiabevitelét. Ez nem is olyan meglepő. Ezért szoktuk azt  mondani a gyerekeknek, hogy ebéd előtt ne nasizzanak, hisz akkor nem fognak rendesen enni az ebédből.

A mesterséges édesítőszerek esetén viszont nem ez a helyzet. Míg egyes vizsgálatok nem találtak különbséget, mások fokozott szubjektív étvágyról és megnövekedett energiabevitelről számoltak be.

Állatkísérletek szerint azok a patkányok, akiknek az étrendjét szacharinnal egészítették ki többet esznek és kövérebbek lesznek, mint azok a patkányok, akiknek az étrendjét glükózzal szupplementálták. Vajon miért?

A mesterséges édesítőszerek és az agy jutalmazó rendszere

Az emberi test úgy lett megalkotva, hogy ösztönösen törekedjen a túlélésre. Ennek érdekében a faj fennmaradását támogató viselkedési formákat az agyunk jó érzésekkel jutalmaz. Tipikus példa erre a szex és az evés. Témánk szempontjából most az utóbbi tárgyaljuk.

Ha finom ételeket eszünk, a szervezetünk olyan neurotranszmittereket termel, melyek hatására jó érzések töltenek el minket. Ilyen ingerületátvivő anyag például a szerotonin és a dopamin.

Ennek a folyamatnak két szakasza van: a szenzoros és az emésztés utáni fázis.

A szenzoros fázis során az ízek és illatok hatására beindul az a neuronális hálózat, ami a jutalmazó rendszer része.

Miután az étel megemésztődött, a tápanyagok felszívódnak – ez az emésztés utáni fázis.

Lássuk, mi történik, ha például elfogyasztunk egy finom csokoládét:

  1. A csokoládé a szájban elkezd felolvadni, miközben finom, édes ízeket érzünk. A jutalmazó rendszer neuronjai beindulnak.
  2. A csokoládé eljut a vékonybélbe, ahol a cukor és egyéb tápanyagok felszívódnak, a vércukorszint megemelkedik.
  3. Az agy jutalmazó rendszere teljesen aktiválódik, és kellemes érzéseket élhetünk át, melyek motiválni fognak, hogy később is szívesen együnk csokoládét.

Mi történik, ha mesterséges édesítőszeres élelmiszert fogyasztunk? Például egy pohár diétás kólát:

  1. Inni kezdünk, és a szájba kerülő ital édes ízzel árasztja el az ízlelőbimbókat. A jutalmazó rendszer neuronjai beindulnak.
  2. A kóla gyorsan eljut a vékonybélbe, de mivel nincs benne cukor, nem szívódik fel belőle semmilyen tápanyag.
  3. Az agy jutalmazó rendszerének teljes aktiválódása nem következik be, mert a szenzoros fázis ugyan megvolt, de az emésztés utáni szakasz hiányzott. Nem érkezett meg a várva várt cukor.

A mesterséges édesítőszerek nem képesek ugyan úgy aktiválni az agy jutalmazó rendszerét, mint a cukor. Ez ahhoz vezethet, hogy a szervezet vágyakozni fog az édes íz iránt, mivel nem elégült ki a mesterséges édesítőszertől. Ezen mechanizmus miatt lehetséges, hogy a mesterséges édesítőszerek egyeseknél fokozott édesség utáni vágyat okoznak.

Természetesen ebben is egyéni különbségek vannak. Ahogy korábban már volt róla szó, nincs két egyforma ember. A mesterséges édesítőszerek étvágy- és édesség iránti vágy fokozó hatása sem mindenkinél jelentkezik, de tény, hogy sokaknál ez a helyzet.

Személyes tapasztalat

Bár én már évek óta nem használok mesterséges édesítőszert, régebben én is használójuk voltam. Saját magamon azt figyeltem meg, hogy a mesterséges édesítőszeres édességek vagy italok közel sem elégítették ki annyira az édesség iránti vágyamat, mint a valódi cukrot tartalmazó ételek/italok. Akkoriban naponta többször is ettem/ittam mesterséges édesítőszerrel édesített ételeket/italokat. Ma már sokkal kevesebb igényem van az édes ízre. Úgy vélem, ez a cikkben bemutatott mechanizmussal függ össze. A valódi cukor teljesen aktiválja az agy jutalmazó rendszerét, ezért az édesség iránti vágy teljesen kielégítődik, és egy jó darabig nem is jelentkezik újra.

 

Ezzel a cikkel befejeztem a mesterséges édesítőszerek potenciális hatásainak ismertetését. A következő részben már arról lesz szó, hogy mit használjunk helyettük.

Ha érdekel a folytatás, kövesd a Fogyókúra DETOX facebook oldalát!

 


Felhasznált irodalom:

  1. Yang, Q. Gain weight by „going diet?” Artificial sweeteners and the neurobiology of sugar cravings. Yale J. Biol. Med. 83, 101–108 (2010).
  2. Lohner, S., Toews, I. & Meerpohl, J. J. Health outcomes of non-nutritive sweeteners: analysis of the research landscape. Nutr. J. 16, 55 (2017).

 

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogad" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás