Fogyókúra = Éhezés?

Ha körülnézünk egy könyvesboltban, azonnal találunk egy tucat könyvet, melyek szerzői azt állítják, módszerükkel végre lefogyhatunk, és elérhetjük álmaink alakját. Legtöbbünk legalább egyszer már bedőlt ennek a reklámfogásnak. Megvettük, kipróbáltuk, először fogytunk is, örültünk, majd egyszer csak minden kiló visszajött.

Ha Te is jártál már így, ne hibáztasd magad! Nem veled van a baj, hanem magában a módszerben.

A fogyókúrák nem működnek, és ebből a cikkből azt is megtudhatod, miért.

Fogyókúra = Éhezés

Először is a testünk számára a fogyókúrázás nem sokban különbözik az éhezéstől.

Igaz, hogy ez esetben teljesen tudatosan csökkentjük az energia-bevitelünk, a szervezetünk számára ez akkor is hiányállapotot eredményez, ami ellen VÉDEKEZNIE KELL.

Úgy lettünk ugyanis összerakva, hogy a végletekig küzdjünk az életben maradásért. Sajnos, a testünk nem tudja, hogy mi azért nem eszünk annyit, mint korábban, mert szeretnénk leapasztani a zsírpárnáinkat. Az lett belénk programozva, hogy védjük meg a tartalékainkat a szűkösebb időkre nézve.

A zsírraktárak elősegítik a túlélést. A karcsúság nem jelent előnyt, ha eljön az éhség ideje. Hála Istennek, minket jelenleg nem fenyeget az éhhalál, de ettől még a szervezetünk óvatos. Ha pedig rendszeresen fogyókúrákkal sanyargatod, egyre óvatosabb lesz – egyre jobban vigyáz a tartalékokra, hisz ki tudja, talán holnaptól újabb „éhség” következik.

Többek között ezért is van az, hogy az első fogyókúra mindig könnyebb, és eredményesebb, mint a későbbiek. Minél több éheztetésen van túl a tested, annál jobban óvja a tartalékait. Ezt a munkát pedig bámulatosan jól végzi. Hamarosan bemutatom, milyen hatásos „fegyverei” vannak, de most nézzük meg, mi történik, ha valaki nagyon szigorúan tartja a fogyókúráját.

Az éhezési kísérlet

Ezt a kísérletet Dr. Ancel Keys végezte a második Világháború alatt az Egyesült Államokban, abból a célból, hogy kiderítse, hogyan tudnának segíteni az éhező túlélőkön. Elég régi kísérletről van tehát szó, de rendkívül értékes, és sokat idézett tanulmány lett, hiszen ma már nincs olyan etikai bizottság, ami engedélyt adna egy ehhez hasonló emberi kísérlet elvégezéséhez.

Ancel Keys kísérelete

A cél tehát az volt, hogy kitalálják, hogyan lehet feltáplálni a kórosan lesoványodott éhezőket. Ehhez először kórosan lesoványodott éhezőket kellett „előállítani”. Ez úgy valósult meg, hogy a kísérletben résztvevő 36 önkéntes, normál súlyú férfit szigorú diétára fogták. Beköltöztek a Minnesotai Egyetemre, és csak azt ették, amit a kutatók biztosítottak számukra. Emellett még heti 35 km-t gyalogolniuk is kellett.

Dr. Keys azt akarta elérni, hogy a kísérleti alanyok elveszítsék kb. a kezdő súlyuk 25%-át. Tekintve, hogy normál súlyú férfiakról van szó, ez igen jelentős fogyásnak számított. Az átlagos energiaszükségletük 3200 kcal körül volt, de e helyett csak napi kb. 1800 kcal-t ehettek.

Az éhezés (vagy fogyókúra?) 6 hónapig tartott. Ez idő alatt folyamatos megfigyelés alatt voltak a résztvevők. Az alábbi tüneteket mutatták:

  • Ingerlékenyek és türelmetlenek lettek
  • Állandóan fáradtak voltak
  • Fájtak az izmaik
  • Csökkent a koordinációs képességük
  • Gyengék voltak
  • Az alapanyagcseréjük 40%-kal lecsökkent
  • Állandóan fáztak, ezért plusz takarót kértek annak ellenére, hogy nyár volt
  • Szexuális vágyaik megszűntek (fiatal férfiakról van szó!)
  • Folyton az evésen járt az eszük, sóvárogtak az ételek után, sőt néhányan elkezdtek recepteket gyűjteni
  • Néha azonnal behabzsolták az ételt, máskor csigalassúsággal, több mint egy óráig eszegették
  • Volt, aki megszökve a laborból megszegte a diétát, így ki kellett zárni a kísérletből

éhező férfi

És mi történt mikor újra ehettek?

Az étvágyuk csillapíthatatlan volt. Nem tudtak betelni az ételekkel. Miután a fokozatos visszatáplálás befejeződött (amihez kb. napi 4000 kcal bevitelére volt szükség), a kísérleti alanyok hazamehettek, de még ekkor sem normalizálódott a táplálkozásuk. Átlagosan napi 5000 kcal-t ettek, de volt olyan nap is, amikor több mint 10.000-et! (Bulimiás tünet?) Az étvágyuk több hónapon keresztül kielégíthetetlen volt.

Fogyókúra vagy éhezés?

A szervezeted szempontjából nem sok különbség van. Mivel a tested szeretne még sokáig élni, foggal-körömmel ragaszkodni fog a vésztartalékaihoz, vagyis a zsírraktárakhoz. Ha tehát önéheztetésbe kezdesz, ne csodálkozz, ha a fenti kísérlet következményeit tapasztalod magadon!

 


Felhasznált irodalom:

Kalm, L. M., & Semba, R. D. (2005). They starved so that others be better fed: remembering Ancel Keys and the Minnesota experiment. The Journal of Nutrition, 135(December 2004), 1347–1352.

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogad" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás