Te mi alapján döntöd el, mennyit egyél?

 A XXI. század fejlett országaiban egyre kevésbe probléma az élelmiszerhiány. Sőt, épp ellenkezőleg, egyre nagyobb a bőség. Pár ezer évvel ezelőtt az ember nem tudott leugrani a boltba, amikor megéhezett, hogy beszerezzen némi ennivalót. Nekik kellett valahogy levadászni, összegyűjtögetni, vagy valahogy megtermelni az élelmiszereket. Ha sikeresen elejtettek egy vadat, akkor az egész közösség annyit evett, amennyit csak tudott, hisz nem sejthették, mikor lesz újra lehetőség az evésre.

Manapság azonban hatalmas az árubőség, már pár száz forintból is több ezer kalóriát vásárolhatunk a szupermarketekben. Ma már nem követhetjük a régebben bevált elvet: „Egyél, amennyit látsz!”.

Akkor hogyan döntsük el, mikor hagyjuk abba az evést?

Nos, pont ezt vizsgálta egy érdekes tanulmány, amit szeretnék bemutatni.

A tanulmány

Ebben a tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, milyen jelzésekre hagyatkozunk az étkezésekkor, vagyis mi alapján döntünk úgy, hogy már elég volt, ideje abbahagyni az evést.

131 Párizsban élő francia és 145 Chicagóban élő amerikai egyetemista vett részt a kísérletben.

A kutatók kitöltettek egy kérdőívet minden résztvevővel. Ez alapján két csoportba osztották az embereket. Az egyik csoport inkább a belső jelzések alapján döntötte el, mennyit egyen, a másik csoport tagjai pedig inkább a külső jelzésekre alapoztak. Íme, egy-egy példa mindkét típusra:

Belső jelzésekre hagyatkozó: „Általában akkor hagyom abba az evést, amikor kezdem érezni a teltségérzetet.”

Külső jelzésekre hagyatkozó: „Általában akkor hagyom abba az evést, ha vége a TV-műsornak, amit nézek.”

 

 A kísérlet előtt a kutatók az alábbi hipotéziseket fogalmazták meg:

  1. A normál testtömegűek inkább a belső jelzésekre hagyatkoznak, míg a túlsúlyosak, illetve elhízottak inkább a külsőkre.
  2. A franciák inkább a belső jelzésekre hagyatkoznak, míg az amerikaiak inkább a külsőkre.

Eredmény: a kísérlet alátámasztotta mindkét hipotézist.

Milyen következtetést vonhatunk le ebből?

Lehet, hogy a túlsúly egyik oka az, hogy az emberek inkább a külső jelzésekre hagyatkoznak?

A kísérlet egy új magyarázatot adott a francia paradoxonra is. A paradoxon lényege, hogy a franciák igen jókat esznek: bőven használnak vajat, sajtokat, tejszínt, jó borokat, de a croissantról és bagettről se feledkezzünk meg. Ennek ellenére sokkal vékonyabbak, mint az amerikaiak, és ritkább náluk az elhízás.

Nos, a tanulmány eredményei alapján elképzelhető, hogy ennek szimplán az a magyarázata, hogy ők kevesebb kalóriát vesznek magukhoz. Ha éhesek esznek, ráadásul finomat esznek (!), de ha jóllaktak, abbahagyják, vagyis mondhatjuk, hogy intuitíven étkeznek. És ahogy az összes intuitív táplálkozási felmérés, úgy ez a kutatás is azt támasztotta alá, hogy aki a szervezete belső jelzéseivel összhangban étkezik, az kisebb valószínűséggel lesz elhízott.

TE mi alapján döntöd el, mennyit egyél?

 


 Felhasznált irodalom:

Internal and External Cues of Meal Cessation: The French Paradox Redux? (Obesity Vol. 15 No. 12 December 2007)

Ez a weboldal a felhasználói élmény optimalizálása érdekében sütiket használ. További információ

Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Elfogad" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

Bezárás